Nagy-nagy szomorúságomra, s talán másokéra is, mivel velem együtt keseregnek, kihaló fében vannak a régi, hagyományos, családot, rokonságot összetartó népi hagyományok. Ezek egyike a húsvéthoz kapcsoló sok-sok hagyomány. Ez az ünnep a népi hagyományokon túl az egyházi ünnepek egyik legjelesebbike: Jézus halálának, majd feltámadásának ünnepe. Ezzel egyidőben a természet újjászületését is ünnepeljük, hiszen kezd éledni a természet. Na és ugyebár a lányokról se feledkezzünk meg, akik a régi hagyományok szerint a fiúktól kútvizet, vagy rózsavizet kapnak, hogy el ne hervadjanak. Természetesen a lányok ezt meghálálják a fiúknak piros tojással, akik a locsolkodás mellett verssel is készülnek a lányok tiszteletére. A tojás, pedig mint tudjuk az újjászületés jelképe.
Ma már a családok többsége nem tartja ezt a népszokást, pedig évekkel ezelőtt még a rokonság legtöbb tagja ezen az ünnepen találkozott egymással, és a hagyományos ételek közé tartozó sonka és egy pohár bor vagy üdítő mellett beszélték meg mi történt a hosszú téli napokon.
A fiatalabb nemzedék tapasztalataim alapján ma inkább elutazik pihenni húsvétkor, mint hogy felkeresse a rokonságot, szülőket, nagyszülőket és beszélgessenek, vagy akár milyen más formában töltsenek minőségi időt egymással.
Én szeretem, amikor a családom férfi tagjai meglocsolnak kis versike mellett, és várják a piros tojást, hímes tojást, esetleg csoki nyulat. Az is gyakorlat, mióta kicsi unkáim vannak, hogy a kertben elrejtett csoki tojásokból, nyulakból vadászatot rendezünk.
Egy-két fényképen meg szerettem volna örökíteni a csokivadászat legizgalmasabb jeleneteit, de ügyetlenségem következtében kiesett a kezemből az iphone készülékem, és megsérült a hátlapja.
Ünnepek után hívtam az iszereles munkatársait, akik szervízfutár segítségével egy napon belül megjavították a telefonomat.